Vargyasi virágszemlén

Kihasználva a sok eső közötti némi napsütést a hétvégén a vargyasi nárciszrétet kerestük fel. A Vargyasról Oklándra vezető műút a Persányi-hegységre hág, az úgynevezett Hagymás-tetőre, megállónk helyére. A hágó lapos és vizes rétjein májusban nyílik a csillagos nárcisz (Narcissus stellaris), ő volt fő úti célunk. Egy leírásban az olvasható, hogy tömegesen nyílnak ilyenkor, de mi alig találtunk néhány példányt.

A csillagos nárcisz (csillagnárcisz) az egyetlen őshonos és védett nárciszfajunk. Egyik jégkori maradványnövényünk. Könnyen összetéveszthető a fehér nárcisszal, a két növény leírása itt olvasható. No de lássuk is a terület egyik gyöngyszemét:

egyedül

csoportosan

hátulról

bókolva

és igazán közelről

A következő elénk táruló rózsaszín virágzatú növény a keserűfű (Bistorta officinalis). Virágzata henger alakú, a régi petróleum lámpák tisztító seprűjére emlékeztet, ezért sok helyen üvegmosónak is nevezik. A népi gyógyászatban szájvíznek, illetve sebek és fekélyek kezelésére használták.
A rét még rejtett számunkra még pár érdekes és védett példányt, egyik közülük a szibériai nőszirom (Iris sibirica)

másik meg a hamarosan virágzó, épp bimbózó zergeboglár vagy népi nevén pünkösdi rózsa (Trollius europaeus). A zergeboglár akár 180 centiméterre is megnőhet, virága a hosszú szár végén helyezkedik el, sárga színű és gömbölyű.

Nézelődtünk volna még, de a fölénk tornyosuló fekete felhők vihart jeleztek, így gyorsan szedtük a sátorfánkat és a jégesőben továbbálltunk.