Őslény a fürdőszobában

Nem túl tavaszias bemutatóval folytatjuk bejegyzéseink sorát, de mivel ez a hirtelen ránk köszöntő március eleji fagy cseppet sem ösztönöz kinti barangolásra, így a háziállatainkra voltunk kénytelenek fanyalodni. Igazán szépeket lehetne írni macskákról, kutyákról, esetleg akváriumi halakról, de ma mégis egy ősállat volt a nyerő... pontosabban ősrovar. Mint kiderült szerény hajlékunkban két képviselőjüket üdvözölhetjük: az ezüstös ősrovart (Lepisma saccharina), és a kemencehalacskát (Thermobia domestica). Az előbbi ezüstösen fénylő, az utóbbi mintázott, barnás színű.

Kevesen gondolnák, hogy az olykor kádban megrekedt hosszúkás, lapított testű rovar, Winkler Róbert "Nagyvárosi természetbúvár" című könyvét idézve:" családfája régisége alapján simán köszönhetne "hahó öcsi"-vel a dinoszauruszoknak és a csótánynak" ... ezért legközelebb, ha laza mozdulattal öblíted le a lefolyón ezt a kis állatot, legalább jusson eszedbe, hogy a dinoszauruszi időkből fennmaradt és letűnt ősök jegyeit magán hordozó múzeumi lénnyel van dolgod.

Trópusi eredetük miatt húzódnak be a fürdőszoba nyújtotta, melegebb, párásabb környezetbe. Habár kedvencük a szénhidrát és fehérje alapú anyagok (ezért előszeretettel eszegeti régi folyóirataink, könyvek ragasztását "a keménytáblás szépirodalmat - Balzac, Goethe, és Dosztojevszkij - egyenest az ezüstös ősrovarnak találták ki" Winkler) és, bár egyes rovarirtó cégek nagy veszedelemnek állítják be, az általuk okozott kár nem olyan nagyszabású, hogy fontos lenne felvonultatni egy-két ősrovar láttán a rovarirtó szerek arzenálját.


Ha nem folyamodunk gyilkos eszközökhöz, sem kell attól tartanunk, hogy belátható időn belül egy elősrovarosodott lakásban fogunk ébredni, hisz a szaporodásuk tempója kifejezetten megfontolt.

És még rajtunk kívül számtalan veszély leselkedik rájuk...

szólj hozzá: Ezüstös Ősrovar a Pácban